Prológus

-

Nyugalom! - szól rám olyan higgadtsággal hangjában, hogy már ez is idegesít. Csak a tisztást pásztázom végig újra és újra idegen dolgot keresve. Minden szegletére kíváncsi vagyok, tudni akarom miféle alakokat rejt magában a másik oldal. A hangok élesebben törnek útat fülemben, minden neszre felkapom fejem. Bokor zörgés, csapkolódás, harsány nevetések töltik be az erdő csendességét.
-Itt vannak. - motyogom, s tekintettemmel egy pontra koncentrálok.
- Figyelj rám! - kérlel, de egyszerűen nem vagyok rá képes. Érzem ahogy megtelt, forró könnycsepp bújik elő szemzugomból.
Két vállamra fogva erősen megráz, és ez megtör, zokogva esek össze. A földön kucorgok, a sűrű aljzatban. Kabátja beljesével ölel körül, mélyen belefúrom arcom hónalja alá és ott próbálok megnyugodni.
De nem hagy.
Kihúzza fejem buvóhelyemről, ujjaival megszorítja állam, és tekintetére húz.
- Kezdjük elölről.Hogy hívnak? -kérdezi erélyesen.
- Sophie Dorman. - szipogom, miközben hajam teljesen elhomályosítja látásom. Másik kezével letörli könnyeimet és a zavaró hajszálakat hátra rendezi.
- Ki voltál a Nagy Robbanás előtt?
- Egy egyetemista.
- Mi a célod?
- Megmenteni a családom.
- Ki az ellenség?
- A terrorista szervezetek.
- és még?
- A saját hazám. -csuklik el a hangom, mire  még erőszakosabban szorítja állam.
- Mi a célod? - engedi el állam, majd egy hirtelen mozdulattal fel ránt a földről.
Szorítja felkarom, a válaszra vár.
- Nem akarom, hogy meghalj! - szipogom és megint megtelnek könnyel szemeim.
Elenged. Mindketten szaporán vesszük a levegőt. Hosszú percekig egymás szemébe nézünk töretlenül, mikor megszűnteti a köztünk levő távolságot  és két tenyerével közre fogja arcom. Kabátjába markolok. Rettegek.
- Mi a célod? - suttogja, szinte már kérlelően.
-Túlélni a háborút!